Alapfelállás

A méltán elismert és gyakran használt 4-1-4-1 négy védőt, előttük egy védekező középpályást, négy szélességben elhelyezkedő középpályást és egy középső támadót foglal magában. A 4-1-4-1-es játékrendszer ötlete a 4-4-2-es játékrendszerből eredeztethető, hiszen a különbség külsőre csupán annyi, hogy egy támadót a két négyeslánc közé helyeztek át. Ezáltal a módosítás által a négyesláncban elhelyezkedő középpályások szabadabban tudnak játszani, továbbá az átadási irányok is a passzjátékot kezdeményező csapat hasznára alakultak át.

A védő négyes

A négy védő tipikus négyesláncban helyezkedik el és az Arrigo Sacchi által továbbfejlesztett eljárást alkalmazzák az egymáshoz viszonyított helyezkedésüket tekintve. A két belső védő általában ebben a játékrendszerben jó egyéni védekezésben, hiszen az előttük lévő egy védekező középpályás gyakran nem tudja lefedni a teljes területet a négy átlósan elhelyezkedő középpályás mögött. Természetesen az edzők legtöbbször az ellenfél játékosaihoz és játékstílusához alakítják a saját játékosaik elhelyezkedését. Erre egy klasszikus példa lehet, hogyha az ellenfél két támadóval játszik, akkor a 4-1-4-1-ben játszó csapat edzője gyakran visszahúzza 3. belső védőnek a védekező középpályását.

Támadásban a szélső hátvédek általában elhagyják pozíciójukat és taktikától függően befelé vagy pedig a vonal mellett játszanak. Ez abból következik, hogy a két szélső támadó középpályás magasabban tud játszani tekintve, hogy mögöttük egy védekező középpályás aktív segítséget nyújt labdavesztés esetén. A szélső védők kiválasztásánál természetesen a fizikális paraméterek is gyakran szerepet játszhatnak, de a játékolvasás és a játék ismerete még fontosabb erősségük lehet, hiszen jó ütemben gyakran lehet ebben a játékrendszerben 2:1 elleni létszámfölényes szituációkat kialakítani.

2:1 elleni játékszituációk támadásban: Beadás Szituációk Előkészítése - Befejezések a Kapu Előteréből

A védekező középpályás

A védekező középpályás általában a labdabirtoklásra épülő támadókoncepciót valló csapatok kulcsa a 4-1-4-1-es játékrendszerben, hiszen rajta fut át a legtöbb akció, legyen szó védekezésről vagy támadásról. Általában nem szükséges embert fognia, többször kell a területébe érkező játékost a megfelelő ütemben felvennie védekezésben. Neki kell lennie a kapitánynak a középpályán, vezéregyéniségként kell teljesítenie és irányítani társait. Ez kiemelkedő játékintelligenciát igényel, habár taktikai eszközökkel tudnak az edzők mellé még egy játékost rendelni a játék különböző szegmenseiben. Általában ez a 6-os játékos az edző jobbkeze a pályán. A védekező középpályásnak rengeteget kell segíteni a labdakihozatalban. A két belső védő gyakran kihúzódik a saját félterületébe és a védekező középpályás tölti ilyenkor a megjátszható középső zónában lévő játékos szerepét. Ha emberfogást alkalmaznak ellene, azonnal reagálnia kell, a megfelelő ütemben kell elhagynia a pozícióját és megnyitni valamelyik társának azt a területet. Amint a szélső védők felfutnak és elhagyják a pozíciójukat, neki kell visszalépnie és szabadságot adnia a játéknak. Játékrendszertől függetlenül mondhatjuk azonban, hogy a szerepköre nagyon hasonlít a 4-3-3-as játékrendszer védekező középpályásához.

A négy támadó középpályás

A 4-1-4-1 rengeteg lehetőséget ad az edzőknek a megfelelő mozgások és taktika kialakítására. Ha az ellenfél négy védővel játszik, az edző utasíthatja az egyik irányító középpályást, hogy gyakran, jó ütemben lépjen be az ellenfél védői által képzett falba és segítse a középső támadó munkáját azzal, hogy leköti az egyik belső védőt. 

Ez a mozgás döntésre kényszerítheti az ellenfél belső védőit, ami pedig 1:1-es szituációk kialakításához járulhat hozzá. A 10-es játékosnak természetesen türelmesnek kell lennie és a megfelelő időzítést megtalálnia, hogy befusson a védőfalba. Ezekre az esetekre jó, ha az edzőnek az egyik támadó középpályása alkalmas ezekre a mozgásokra. A két támadó középpályás feladatköre a labda helyzetétől vagy az ellenfél gyenge pontjaitól függően alakítható és cserélgethető.

A középső támadó

Ebben a játékrendszerben az egyetlen középső támadó szerepe különböző lehet: lehet visszalépő/hamis 9-es vagy pedig igazi, pozíciót fogó befejező támadó. Ez a játékrendszer lehetőséget ad arra, hogy az edző könnyedén megváltoztassa és átstrukturálja mérkőzés közben akár a támadó szerepét és meglepje ellenfelét. Játékosoktól függően akár visszaléphet a center, ezzel elvonva az ellenfél játékosainak figyelmét, hogy lehetőséget adjon a 8-as és 10-es játékosnak belépésre a védőfal mögé, de akár leköthet úgy is két belső védőt a támadó, hogy átlövésekre, a második hullámra nyisson területet. A 9-es játékosnak azonban mindig a területeket kell keresnie a legmegfelelőbb ütemben, méghozzá azt is hozzágondolva, hogy ezzel elmozgassa az ellenfelet pozíciójából. Figyelnie kell tehát a területet, az ellenfelet és a csapattársak segítő mozgását is. Nemcsak a két belső védő közti terület a kulcs, hanem gyakran a belső védő és a szélső játékossal elfoglalt szélső védő közti és mögötti terület is kiemelten fontos.

A 4-1-4-1 taktikai mozgásai

Letámadás

Természetesen rengeteg út létezik az ellenfél letámadására és még talán ennél is több jel, ami beindíthatja ezt a folyamatot. A csapatnak mindig egységesnek és szervezettnek kell lennie, hiszen jó védekező pozícióból lehet csak megkezdeni a letámadást.
Egy jó példa erre az ellenfél kapuskirúgásának valamelyik irányba történő tudatos terelése.

A jel sokszor a kapus első passza, habár itt még nem beszélhetünk letámadásról. A letámadni készülő csapat engedi az első passzt, majd amíg a labda úton van, addig kell kikényszeríteni az ellenfél további lépéseit. A letámadás lényege, hogy a letámadó csapat valamilyen módon megszerezze a labdát vagy megnehezítse az ellenfél játékának kibontakozását. A beindító jelekre szükség van és ilyen lehet például az első passz játékba hozatalnál. Az első passz után azonban minden lehetséges közeli és kockázatmentes opciót le kell zárnia a letámadó csapatnak, ezt pedig akár emberfogással, akár területek konkrét levédekezésével és lezárásával érheti el a letámadó csapat. A középső támadó mindig terelni tudja valamelyik irányba a játékot és ezután képes lezárni olyan opciókat, amik nem a saját kapujának védelmét segítik, hanem az ellenfél labdajáratását akadályozhatják meg. A három középső középpályás ebben a szituációban mindig kulcsfontosságú, hiszen az ellenfél tengelypasszait kell, hogy lezárják. Mindig fontos, hogy meglegyenek a szerepkörök, ahogy az elején is említettük. Ebből a szempontból a védekező középpályás szerepe kulcs kommunikációs szempontból is. A többi játékosnak a távoli területekre kell figyelniük, továbbá a kevésbé veszélyes zónákra is úgy helyezkedni, hogy befolyásolhassák a játékot.

Támadás Felépítés

A labdakihozatalnak is több útja van a 4-1-4-1-es játékrendszerben, hiszen a hozzá kapcsolható szerepkörök változhatnak. A labdakihozatal mindig stílusfüggő, amit az edző alakíthat a játékosok karakteréhez és az aktuális mérkőzésszituációhoz is. A példák egy alap-elrendeződést jelenítenek meg labdakihozatalnál.

A szervezettség és a taktikai utasítások maradéktalan betartása mindig kulcsfontosságú. A két belső védő lenyitja a területet, míg a védekező középpályás az előbb említett szerepét tölti be. Fontos a jó testorientáció és az egyéni taktika is. Látniuk kell a játékosoknak a pálya legnagyobb részét és fontos, hogy elkerüljék az esetleges felesleges kockázatokat, amik egyéni taktikai és orientációs hibákból alakulhatnak ki. A jó testorientáció nemcsak a tájékozódást, de a labdaátvételeket és a kommunikációt is nagymértékben segítheti. Ha a kapus kipasszolja a labdát, 4 folytatást mutatunk, ami lehetséges stílustól és ellenféltől is függően. Ha a védekező középpályás ellen emberfogást alkalmaznak, azonnal reagálnia kell és el kell hagynia pozícióját, gyakran úgy, hogy eltávolodik a játéktól. A 4-1-4-1 alkalmat ad arra, hogy ezt a köztes pozíciót egy másik játékos töltse be, például egy visszalépő támadó középpályás. Fel kell készülni a hosszú opciókra is, tehát a szélső támadó szerepe, a középső támadó szerepe és a szélső védő szerepe - akár, mint harmadik játékos - kiemelten fontos a labdakihozatalnál. 

Az ábrán látható példa egy a sok közül, természetesen taktikától függően változhat ez a labdakihozatali rendszer.

Néhány támadás variáció 4-1-4-1-ben: Támadás Építések 4-1-4-1 Játékrendszerben

Egységes Védekezés

Védekezésben a Sacchi által kifejlesztett védekezési eljárás kiemelten jól használható, a két egyedülálló játékos szerepe pedig jól variálható. A négyesláncok megszervezése értelemszerű és jól alkalmazható, így ezt skálázással elkezdve és minél hamarabb játékba beépítve effektíven gyakorolható.

Könnyen szervezhető a játékrendszer abból a szempontból, hogy két 4-1-es rendszer van egymásra építve, azonban a pálya különböző területein más és más pozíciókra van szükség. A játékosok egymáshoz viszonyított 8-10 méteres védekezési távolsága azonban jól mérhető és a játékosok számára könnyű kiindulópontot ad. A középső támadónak különböző feladatokat adhatunk, gyakran a szélességi passzokat zárja, a megfelelő jelre pedig akár a visszapassz lezárása is lehet az ő feladata. A védekező középpályás kommunikációja és tájékozódása is kiemelkedően fontos, hiszen a visszalépő támadók átvétele vagy a belépő középpályások kommunikációja is az ő feladatköre. Intelligenciájára nemcsak támadásban, hanem védekezésben is hatalmas szükség lehet.

A 4-1-4-1 előnyei és hátrányai